Én állat!

Posted by aalicske

Amikor megígértem Róbertnek, hogy soha többé nem nyúlok munkaként fantasy-hez, komolyan gondoltam. A sors mégis máshogy hozta… Sokáig nyüstölt egy gyermekkori barátom, hogy szüksége van egy jó szervezőre, aki koordinálja a cége új irodájában a papírmunkát, szervezi a barlang- és túlélőtúrákat, majd később a paintball játékot. Mindig mondtam neki, hogy ott, ahol éppen dolgozom számítanak rám, nem hagyhatom őket magukra egy kínos helyzetben, akkor én voltam az egyetlen idegen nyelvű tárgyalóképes ember akkor a D-nél. Közben történt egy, s más, ami miatt egyre inkább úgy éreztem, hogy nem ez lesz az a munkahely, ahonnan nyugdíjba megyek… Talán ott rúghattam el a pöttyöst, hogy előre szóltam, a szülinapomon nem akarok bemenni, szabadságot kérek. Persze a szemét szülinapom pont akkor tört ki, amikor éppen az aprócska alapterületű boltból egy szebb és nagyobb boltba költözött a cég. Kár, hogy már hetekkel előre jeleztem a távollétemet, mégis véres rongyként néztek rám, hogy miért nem jövök be a szabadságomon megszakadni egy csöppet. Hát nem. Persze később Róbert felajánlotta, hogy ne menjek el a cégtől (amikor már a felmondási időmet töltöttem), és ígért minden földi jót. Kicsit mintha elkésett volna vele. Aztán később az alábbi mondat szökkent ki fogai kerítésén: „Akkor majd érdemeid szerint megjutalmaz a cég.” Pont ez. Ennyi év után is emlékszem rá, mert nagyon érdekessé vált ez a mondat a távozásom napján.

folyt. köv.